Τῷ καιρῷ ἐκείνῳ, [1] συμβούλιον ποιήσαντες οἱ ἀρχιερεῖς μετὰ τῶν πρεσβυτέρων καὶ γραμματέων καὶ ὅλον τὸ συνέδριον, δήσαντες τὸν Ἰησοῦν ἀπήνεγκαν καὶ παρέδωκαν τῷ Πιλάτῳ. [2] καὶ ἐπηρώτησεν αὐτὸν ὁ Πιλᾶτος· σὺ εἶ ὁ βασιλεὺς τῶν Ἰουδαίων; ὁ δὲ ἀποκριθεὶς εἶπεν αὐτῷ· σὺ λέγεις. [3] καὶ κατηγόρουν αὐτοῦ οἱ ἀρχιερεῖς πολλά, αὐτὸς δὲ οὐδὲν ἀπεκρίνατο. [4] ὁ δὲ Πιλᾶτος πάλιν ἐπηρώτα αὐτὸν λέγων· οὐκ ἀποκρίνῃ οὐδέν; ἴδε πόσα σου καταμαρτυροῦσιν. [5] ὁ δὲ Ἰησοῦς οὐκέτι οὐδὲν ἀπεκρίθη, ὥστε θαυμάζειν τὸν Πιλᾶτον. [6] Κατὰ δὲ ἑορτὴν ἀπέλυεν αὐτοῖς ἕνα δέσμιον, ὅνπερ ᾐτοῦντο. [7] ἦν δὲ ὁ λεγόμενος Βαραββᾶς μετὰ τῶν συστασιαστῶν δεδεμένος, οἵτινες ἐν τῇ στάσει φόνον πεποιήκεισαν. [8] καὶ ἀναβοήσας ὁ ὄχλος ἤρξατο αἰτεῖσθαι καθὼς ἀεὶ ἐποίει αὐτοῖς. [9] ὁ δὲ Πιλᾶτος ἀπεκρίθη αὐτοῖς λέγων· θέλετε ἀπολύσω ὑμῖν τὸν βασιλέα τῶν Ἰουδαίων; [10] ἐγίνωσκε γὰρ ὅτι διὰ φθόνον παραδεδώκεισαν αὐτὸν οἱ ἀρχιερεῖς. [11] οἱ δὲ ἀρχιερεῖς ἀνέσεισαν τὸν ὄχλον ἵνα μᾶλλον τὸν Βαραββᾶν ἀπολύσῃ αὐτοῖς. [12] ὁ δὲ Πιλᾶτος ἀποκριθεὶς πάλιν εἶπεν αὐτοῖς· τί οὖν θέλετε ποιήσω ὃν λέγετε τὸν βασιλέα τῶν Ἰουδαίων; [13] οἱ δὲ πάλιν ἔκραξαν· σταύρωσον αὐτόν. [14] ὁ δὲ Πιλᾶτος ἔλεγεν αὐτοῖς· τί γὰρ ἐποίησε κακόν; οἱ δὲ περισσοτέρως ἔκραξαν· σταύρωσον αὐτόν. [15] ὁ δὲ Πιλᾶτος βουλόμενος τῷ ὄχλῳ τὸ ἱκανὸν ποιῆσαι, ἀπέλυσεν αὐτοῖς τὸν Βαραββᾶν, καὶ παρέδωκε τὸν Ἰησοῦν φραγελλώσας ἵνα σταυρωθῇ.
|
Naquele tempo, [1] tiveram conselho os príncipes dos sacerdotes com os presbíteros, os escribas e todo o Sinédrio, e, amarrando Jesus, O levaram e entregaram a Pilatos. [2] E perguntou-Lhe Pilatos: “Tu és o rei dos judeus?” E Ele, respondendo, disse-lhe: “Tu o dizes.” [3] E os principais dos sacerdotes O acusavam de muitas coisas, porém Ele nada respondia. [4] E Pilatos O interrogou novamente, dizendo: “Nada respondes? Vê quantas coisas testificam contra ti.” [5] Mas Jesus nada mais respondeu, de maneira que Pilatos se maravilhava. [6] Ora, no dia da festa costumava soltar-lhes um prisioneiro qualquer que eles pedissem. [7] E havia um chamado Barabbás, que, preso com outros amotinadores, tinha num motim cometido uma morte. [8] E, dando gritos, a multidão começou a pedir que fizesse como sempre lhes tinha feito. [9] E Pilatos lhes respondeu, dizendo: “Quereis que vos solte o rei dos judeus?” [10] Porque ele bem sabia que, por inveja, os príncipes dos sacerdotes O tinham entregado. [11] Mas os príncipes dos sacerdotes incitaram a multidão para que, antes, Barabbás lhes fosse solto. [12] E Pilatos, respondendo, novamente lhes disse: “Que quereis, pois, que faça daquele a quem chamais rei dos judeus?” [13] E eles novamente clamaram: “Crucifica-o!” [14] Mas Pilatos lhes disse: “Mas que mal fez?” E eles clamavam mais ainda: “Crucifica-o!” [15] Então, Pilatos, querendo satisfazer a multidão, soltou-lhes Barabbás, e, tendo açoitado Jesus, O entregou para que fosse crucificado.
|